A briliáns csiszolásának elkezdése előtt a kedvezőtlen alakú köveket részben hasítás, részben lefűrészeléssel kedvező alakúvá formálják. A briliáns forma kiindulásául a legalkalmasabb az oktaéder, s mivel az oktaéder lapok irányában a gyémánt tökéletesen hasad, ez az alakhasítással létrehozható. Ez okból a briliáns csiszolásnál a kristályt, az erre megtervezett állványra rögzítik s azután a hasadás irányában, – tehát az oktaéder éllel párhuzamosan- egy másik gyémánttal barázdát karcolnak rá. A barázdába ezután éles vésőt vagy kést illesztenek s erre erős kalapácsütést mérnek, erre a kő a kívánt irányban elhasad. Briliáns csiszolásánál az esetleges felületi hibás részeket is így távolítják el. A hasítással kinyert oktaédert kopje-nak, a természeteset pint-nek nevezik. A briliáns hasításnál nagyon figyelnek arra, hogy az értékes anyagból semmi se vesszen el, ezért az egész műveletet ólommal vagy sárgarézzel bélelt szekrény fölött végzik.

oktaéder nyers gyémánt

Az optimális briliáns formán kívül még két briliáns létezik. Az egyik az úgynevezett amerikai briliáns, melyen a táblalap kisebb, a fazetták száma nagyobb, mint a normális és ideális briliánson. Ezt 1919-ben Michael Tolkowsky alkotta meg. A másik, az ugyancsak Amerikából származó az úgynevezett jubileumi briliáns. Ennek egyáltalában nincs táblalapja, a koronát 48 fazetta alkotja, melyek közül nyolc a kő tetején egy csillagot alkot. A jubileumi briliánst a 20. század briliánsának is szokták nevezni, mivel a század elején fedezték fel.

A  briliáns csiszolást Európában a 14. század óta ismerik. Azelőtt a kő egyetlen megmunkálása a naturális kristálylapok fényesítéséből állott. Hasonló forma például a Nagy Károly köpenyének csatjába foglalt úgynevezett csúcsos kő, amely az oktaéder lapjaiból áll. Később már néhány fazetta csiszolásával egész egyszerű formákat alakítottak ki, így a kő felső és alsó részére egy-egy táblalapot és négy-négy fazettát csiszoltak.

Nagy Károly gyémánt

Tételezzük fel, ha a briliáns csiszolásnál a kristály olyan alakzatú, hogy hasítás által nem nyerhető csiszolás céljára a legmegfelelőbben használható alak, vagy ha a kristály kettős és egyáltalán nem hasítható, akkor fűrészeléssel történik a kristály felaprítása és csiszolásra való előkészítése. A fűrészelésnek nemcsak az az előnye a leköszörüléssel szemben, hogy nagy időmegtakarítást jelent, hanem az is, hogy a lefűrészelt rész egész marad és tovább feldolgozható kisebb briliánsnak.

A briliáns csiszolásnál  a fűrészelést 5 cm átmérőjű, 0,02-0,07 mm vastag foszforbronz koronggal végzik, amely percenként 5-6000 körülforgást végez. A fűrészelendő gyémántot fémtartóba rögzítik, amely két oldalról tartja a követ. Ezt a tartót azután emelőkar végéhez erősítik, úgyhogy a kar súlya a követ a koronghoz nyomja. A korongot olajjal nedvesített gyémántporral kenik. A fűrészelést rendesen kicsit vastagabb koronggal (0,06-0,07 mm) kezdik, amíg barázda nem keletkezik, s azután vékonyabbal folytatják (0,02-0,03 mm). A csiszolásnál a briliáns fűrészelése mindig olyan irányban történik, melyben nincs hasadás. Miután a fűrészelés már tisztán mechanikai munka, a megmunkáláskor több fűrészgép munkáját követheti figyelemmel. Egy egy-karátos kő keresztülfűrészelése körülbelül 8-10 óráig tart. Nagyobb kövek átvágása olykor napokat vesz igénybe.

A briliáns csiszolásnál a hasítás és fűrészelés után a legközelebbi lépés a kő alakjának nyers kialakítása, elsősorban a csúcsok és élek leköszörülése. A briliáns megmunkálását, régen teljesen egésszében kézzel végezték, ma már 90%-ban ezt is géppel csinálják. Az művelet lényege az, hogy két nyélbe erősített gyémántot egymáshoz dörzsölnek, természetesen a lehulló értékes gyémántpor összegyűjtésére szolgáló megfelelő doboz felett. A kézzel való megmunkálásnál ilyenkor már az egyes lapocskák nyers kialakítását is elvégzik.

A drágakő csiszolásának folyamata alatt a gyors forgás és erős nyomás következtében a kő és maga az egész tartó erősen felmelegszik. Ilyen felmelegedett állapotban a briliáns csiszolhatósága nagyobb, de a beolvasztott tartók használatánál előfordulhat az, hogy az ólom-ónöntvény a hő következtében megolvad, és a kő meglazul. Ezt időnként víz segítségével, lehűtéssel akadályozzák meg.

A gyémántokat elsősorban két gyakori módon csiszolják, vagy egybefüggő íves felületet alakítanak ki rajtuk (cabochon) vagy pedig síklapokkal (fazettákkal) látják el. A gyémánt, anyagszerkezetéből adódóan csak fazetták kialakításával munkálható meg. A csiszolásnál a kő felszínéből kidolgozott lapok célja, hogy a kő a ráeső fényt több irányba verjék vissza, vagy a fényt, a briliáns belsejébe vezessék. A gyémántcsiszolásnál a kő megmunkálása során, a kő saját jellemzőit figyelembe véve alakítják ki a formáját és felületét, ezáltal egyes esetekben eltüntethetőek apróbb hibák (felhők, piké) és a csiszolt kő tisztább lesz, mint csiszolás előtt.


A leggyakrabban előforduló csiszolási  formák :

Briliáns (kerek), smaragdcsiszolás (csapott sarkú téglalap), princess (négyzet), ovális, Marquise vagy navette (hegyes ovális), körte, szívalak. Emellett úgynevezett fantázia briliáns csiszolások is léteznek, általánosságban a gyengébb minőségű gyémántok vagy különleges jellegzetesség miatt alakítanak ki ilyeneket.

A gyémántcsiszolás és fényezés azon eljárás, mely során a gyémánt természetes rejtett szépségeit, tüzét, színszórását a legjobban érvényre hozzák. Nagy különbség van a keleti és európai gyémántcsiszolási mód között. Az európaiak arra törekednek, hogy a briliáns csiszolással a lehető legtöbb szépséget hozzák ki a kőből, így az sokat is veszít súlyából, míg a keleti briliáns csiszolási mód arra helyezi a fősúlyt, hogy a kő súlyából minél kevesebbet veszítsen.


A gyémántcsiszoláskor a kidolgozatlan kő súlyának fele, sokszor kétharmada is elvész. Eladási szempontjából azonban a veszteség nem nagy, mert a hasításnál, vágásnál leeső kisebb darabok tovább értékesíthetők, csiszolhatók, sőt a legapróbb szilánk és a por is újra felhasználható.

Hindu kultúra

A briliánsoknak összesen 14 elnevezése létezik a hagyományos hindu kultúrában. A legendák szerint, a gyémántokat számos természetfeletti jellemvonásokkal ruházták fel:

Immunitást biztosít pánikbetegségekkel,  pestissel és babonázással szemben gyógyítja a kóros alvajárókat és elmebetegeket biztos győzelmet jelentett, ha a gyémántot a bal karon viselték semlegesíti a mágnes tulajdonságait, viszont az arab kultúrában úgy gondolták, hogy a mágnesnél jobban vonzza a vasat

A briliáns keménységét csak friss kecskevérrel lehet megtörni a hinduk úgy tartották, hogy a repedezett felületű gyémánt szerencsétlenséget hoz.

Ipari gyémántok

Az ipari gyémántok piaca a drágakőpiactól eltérően működik. A briliáns árát itt keménysége és hővezető képessége határozza meg, így a gemmológiai jellemzői (fény, szín, tisztaság) jelentéktelenné válnak. Az évente kitermelt gyémántmennyiség mintegy 80%-át (évi 100 millió karátot, azaz 20 tonnát) használják fel az iparban. A bányászott briliáns mellett a piac fontos termékei a mesterségesen előállított gyémántok (évente 3 milliárd karát, azaz 600 tonna). Elsősorban vágásra, fúrásra, csiszolásra és őrlésre használják, mivel apró méretük miatt kiválóan lehet illeszteni őket. Az ipari gyémántokat laboratóriumokban is használják (magas nyomású próbák).